Az "Egy levél története" c. filmben 19 perctől van szó a Mengding Huang Ya sárga teáról és figyelhető meg feldolgozása.
A sárga tea a nyugati teatudatban egyáltalán nem, vagy helytelenül létezik. A számtalan kategorizálási kísérlet között könnyen találhatunk olyat, ami az oolong teákat sárga teaként azonosítja. Elnézve a világkereskedekemben szerepet kapó oolongokat a félreértés elfogadható. Máskor a sárga teák a zöld teák között bukkannak fel. Ráadásul a sárgának nevezett teák első látásra nem is különbözik egy átlagos-szép zöld teától, megjelenésében semmi sem utal sárgaságra, mégis a sárga tea külön családként él a teák között. A legtöbb kínai teakönyv sem jegyzi egyébként külön kategóriaként. Hogyan is állunk hát ezzel a sárgával? Ehhez először meg kell értenünk a tea adózásban betöltött szerepét. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
1. Sárga, mert az uralkodó teája |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
A legkorábbi hivatalos feljegyzések a tea adóként való beszolgáltatásáról a Nyugati-Han dinasztiából i.e. 206-ból származnak, de már jóval ezt megelőző időszakról tudósító írások megemlítik a teát. I.sz. 350 körül a Huayangi (szecsuáni) Királyságról szóló traktátus arról ír, hogy When Zhou királya Wu megtámadta az utolsó Shang uralkodó csapatait, mire Shu állam csapatokat, hódolatul pedig vörös lakozott faárut, teát és mézet küldött neki.Ez a háború i.e. 1066-ban történt, a tea pedig már ekkor adóként szolgált. A Tang dinasztia során a tea hihetetlenül népszerű társasági itallá vált, olyannyira, hogy 791-ben nem sokkal a só és az alkohol után a tea is állami monopóliummá vált. A Tang uralkodók a monopóliumon kívül a legértékesebb teatermő területek legjobb teáit az udvar szükségleteire tartották fenn. Más területek drágaköveket, értékes természeti kincseket, kézművesipari termékekket szolgáltattak be, a legjobb teákat termelő területek viszont teákat. Voltak olyan területek, így pl a Mengding, vagy Hangzhou, melyek közvetlen udvari irányítás alá tartoztak, míg időszakonként változóan, minden uralkodó más-más területek teáit részesítette előnyben. Szó sincs persze arról, hogy ezt a teát az uralkodó saját szükségleteire használta volna fel, elengedhetetlen volt viszont az államközi kapcsolatokban, az udvar belső ajándékozási rituáléin és az arisztokratákkal való kapcsolatok ápolásában. Már az első hódolati teák között megtalálható a Huang Ya kifejezés egészen pontosan a szecsuáni eredetű Shou Zhou Huang Ya, ami sárga teát jelent. Az így beszolgáltatott tea általános neve gong cha volt. Hódolati tea贡 gong = a gōng, 工 vagyis munka elismeréseként szerzett bči bei egy kagyló piktogramjában ábrázolt kincs, pénz. Összességében felajánlás, adomány, amit tea kontextusban császári adóként szokás említeni. A gōng cha 贡茶 palota, vagy templomi tea. Maga a sárga tea kifejezés a huáng cha 黄茶 , melynek ugyancsak beszédes a fejlődése: |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
Gyártás |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
A sha qing a zöl teáknál a sodrást követő, vagy legalábbis a sodrás közbeni fázis. A sárga teák esetében a szedést, fonnyasztást követő fázis egy finom sütés, ami csak néhány "gyors" enzim működését állítja le, a tea továbbra is "aktív" marad. Ezzel a sütéssel mintegy elémennek a gyors fermentációnak és átugorják a zöld teák sütés-sodrás, sütés, sodrás fázisait. A tea kezdeti sütése nem teremt végleges állapotot, csak ez után kezdődik a rügy enyhe simogatásra emlékeztető sodrása, a Men Huang 闷黄. A sodrás után a teát bambuszkosarakban, vagy más tárolókban lefedve tartják és jónéhány órán keresztül párás melegen tartják, esetleg lassan gőzölik. A tea dunsztolása jellemzően 50 Co-on történik, a tea fermentációját így tartják ellenőrzés alatt, semmilyen más teára nem jellemző aromákat hozva elő. A hosszú ringatózással vegyített dunsztolás után a teát, általában forró levegővel készre sütik-szárítják Ma, fenti exkluzivitása miatt egyre több terület jelentkezik a maga sárga teájával. Történelmileg a következő teákat soroljuk a sárga teák közé: | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||